blogjaim
Keresgettem, keresgetem a megfelelő blogot, formát.
Van egy másik blogom is amibe mostanában többet írogatok.
Ha kíváncsi vagy rá megtalálod a következő linken.
http://www.szamira.blogspot.com/
szeptember
Elrepült a nyár, elkezdődött az iskola.Gyusza pótvizsgája sikerült, még meg is dícsérték. Na nem B.tanár úr, ugyanis ő eltörte a lábát, és így nem ő pótvizsgáztatott.
Bár úgy hallottam, az írásbeliket ő javította.
Lényeg a lényeg, hogy érettségiző évfolyamba jár a fiam.
Az idén így szalagtűző és ballagás.
Ahová ugye a szülők is hivatalosak:-), ami nem mást jelent, mint hogy fel kell öltözni csinosan.
Na itt kezdődik a bibi. Ugyanis kb öt éve nem volt rajtam ünneplős ruci. Ami a szekrényben van egy db kosztüm, amit egy esküvő előtt vettem lóhalálában, és nem is tetszik egyáltalán az is kihízva.
Szóval mostmár igazán komolyan tennem kell valamit az ügyben, hogy megformáljam a testem.
Találtam egy honlapot.
Egy spéci torna a T-Tapp hazája.
A sikersztoris képeket nézegetve igencsak kedvem támadt rá:-)
El is kezdtem kb két hónappal ezelőtt tappogni és az elején hihetetlen gyorsan formálódott a testem.
Aztán elmentünk nyaralni, és utána már kicsit lájtosra vettem a dolgot, meg is állt az alakformálódásom.
A héten újból nekirugaszkodtam, és intenzíven tappogok.
Decemberre, aztán utána meg májusra csininek kell lennem.
MeMe is elkezdte a sulit, hozzá képest óriási igyekezettel. Remélem kitart sokáig....
Új angol tanár, új tantárgyak, új csoport beosztás.
Na igen erről akartam írni.
Szóval kitalálták, hogy ez idén a két hetedik osztályt megoszttják matek és magyar órán.
A megosztás úgy történt, hogy a jobb tanulók az egyik a gyengébbek a másik csoportban vannak.
Az én kislányom a nem túl fényes érdemjegyeivel a gyengébb csoportba került.
Most ez lehet jó és lehet rossz kimenetelű dolog is.
Ha az idén komolyan veszi a tanulást akkor a gyengébb csoportban ki fog tűnni a többiek közül, tehát lehet neki sikerélménye, amire nagyon nagy szüsége van.
Ha viszont a tanárok eldöntötték, hogy ebben a csoportban a közepes tanulók vannak és ha belegebed a gyerek akkor se kap jobb jegyet, akkor bukott minden.
Nagyon kíváncsi vagyok hogyan fog alakulni ez a tanév.
hangulat
Emlékkép az általánosiskolából...Szünetben állunk az udvaron körben, öt-hat lány.
Beszélgetünk, illetve én többnyire csak hallgatok, de valami olyan kerül szóba amihez akad hozzáfűzni valóm.
Elkezdem mondani, valaki belecsacsog, az egyik lány rászól, - Hallgass, a Györgyi beszél!
Kis idővel később apámék megkérdezik a suliban mennyit szoktam beszélni.
Elmesélem a fenti jelenetet.
Nyugtázzuk, hogy többnyire csak akkor szólalok meg, ha igazán van mit mondanom.
Ez alig változott az elmúlt 25-30 évben.
A családi összejövetelek is többnyire arról szóltak, hogy hallgattam a többieket. Közben figyeltem is őket. A testtartást és főként a szemeket.
Pár éve belekóstoltam a lélek és személyiség elemzés rejtelmeibe.
Egy jópár számmisztikai és egyéb pszihológia módszert végig böngésztem.
Megnéztem melyik mit mond rólam.
Sok egybecsengés akadt.
Igen a születési dátumomból ez a viselkedésmód pontosan kiolvasható.
Csak az a baj, hogy itt is át lehet esni a ló túlsó oldalára.
Túlságosan is bele élheti az ember magát abba, hogy hát én ilyen energiák alatt születtem, ilyen vagyok és kész.
Csak ott a bibi, hogy nem igazán érzem jól magam a bőrömben.
Mikor a Judittal voltam kapcsolatban, akkor kinyíltam, sokat mosolyogtam és sokkal többet tettem magamért a külsőmért, az új információkat szinte szippantottam magamba.
Ő olyan aki pörög kétezerrel és az a fordulat magával ragadja az olyan embert is aki azt is megfontolja, hogy forduljon-e egyet kettőt.
Aztán mikor elvette tőlem ezt az energiaforrást akkor meg bebetonozódtam.
Nem érdekeltek a kapcsolatok.
Minden baráti kapcsolatot hagytam elenyészni.
Ha engem nem kerestek, én se kerestem őket.
Viszont biztos vagyok benne, hogy ha nem is mondtam ki olyan jeleket kűldtem, nincs rád szükségem, fárasztasz, hagyj már békén!
És ők békén hagytak.
Három éve élek ebben a csigaház szerű állapotban, tudom hogy ki kellene dugnom a szarvam, és utáa ki is kellene jönnöm.
Át kellene hangolnom magam.
Ezt már legalább egy éve tudatosítottam, de nem csak ennyit tettem, hanem kerestem is az útját vajon hogyan sikerülhetne.
Legalább száz féle meditációt kipróbáltam, aztán hallgattam Bagdi Bella Csodadalait, és nem éreztem semmi változást.
A múlt hét végén megtaláltam Palya Bea Szülésdalát.
Egy e-mailban kaptam a linket, és láss csodát hatott, áttörte a betonfalat.
Néztem a klippet és éreztem, hogy a lelkemig ér ez a nő.
Nagyon hasonlít a Juditra.
Alkatilag is, és a kisugárzása is.
Remélem találkozok még ilyen temperamentumu emberrel az életemben.
Nagy szükségem lenne rá.
főzőcske
Az ötödik napra jutott túl MeMe a büntetés okozta elvonási tüneteken.
Persze igencsak szenved továbbra is, de már haladunk azon az úton amit majd a kompromisszumok útjának lehet nevezni.
Kitalálta, hogy az általa elvégzett házimunkáért járjon pont, és ha valamit szeretne, egy új ruhát magazint stb... akkor gyűjtsön pontokat.
Minnél nagyobb értékű az áhított dolog annál több pontba kerüljön.
Ebbe én is bele egyeztem, úgyhogy most aztán szép tiszta a ház mire hazaérek a munkából.
Én viszont azt találtam ki, hogy mindennap viszek neki két egyszerű, de gondolkodtató feladatot, és ha megoldotta őket akkor kap cserébe egy óra gépezést.
Tegnap kapott egy képrejtvényt és egy számolósat.
A képrejtvényből egy mese címét kellett kitalálni, ami kis idő múlva sikerült is neki.
A számolósba segítettem kicsit, ezért 15 perccel kevesebb volt a gépezési idő, de nagyon boldog volt, mert tudott beszélni MSN-en a barátaival, és avval a fiúval aki most tetszik neki.
A múltkor pulcsi nélkül ment el otthonról, és Soma oda adta neki az övét, hogy ne fázzon meg, azóta csak abban látom a hölgyeményt.
Szóval Soma egy kis darabkája azért vele van a büntetés alatt is.
Már két éve sütött egyedül egy csokis tallér nevü sütit, de azóta se próbálgatta szárnyait a konyhában.
Tegnap először bekeverte egyedül a palacsinta tésztát, és ki is sütötte őket.
Mire én haza értem, már nem maradt belőle kóstoló, mert megették a Gyuszával.
Aztán este én csináltam a mai kajámat és akkor is oda verődött hozzám a konyhába.
Stahl konyhájában volt vasárnap egy Arab padlizsán saláta pitával nevű kompozíció.
Na ennek álltam neki, és ha már sütöttem pitát, vettem ki egy kis húst Girosnak is.
Ennek elkészítését rábíztam.
Most fogott, vágott először nyers húst.
Először idegenkedett tőle, de csak addig amig meg nem tapintotta.
Felcsíkozta a husit, majd befűszerezte. Kis érlelődés után meg is sütötte a wokban.
Ezután kavart hozzá egy joghurtos öntetet, fűszerezte, majd egy jó adagot meg is evett belőle úgy magában.
Utána még benyomott egy pitát is husival, meg a maradék öntettel.
Ma pedig gofri készül, remélem ebből majd azé kapok egy kis kóstolót:-)
Szent Iván éjszakája
Az év legrövidebb éjszakája.
Ez az este különleges, sokan ünneplik már újra.
Tegnap este mi is ilyent tettünk:-)
Épül az autópálya itt a város határában, megváltoztatva, eltüntetve sok mindent amihez kedves emlék fűződik.
Ilyen az elágazó is ahol 23 évvel ezelőtt elcsattant az első csókunk.
Szóval azt találtuk ki, hogy míg el nem tűnik teljesen elzarándokolunk oda, és csókolózunk ott egy jóóó nagyot.
Úgy is terveztem már évek óta, hogy ezt a nyári napfordulót meg kellene ünnepelni valami módon, de aztán valahogy mindig elmaradt.
Hát így esett a nagy eset, hogy a kettőt egybekötve útrakeltünk.
Az időjárás először nem állt mellénk, mert mikorra terveztük az indulást elkezdett esni az eső.
Felnéztem az égre, majd lenéztem a kiszáradás határán sárguló füvünkre, aztán bementem a házba.
Nem kívántam, hogy álljon el az eső, minden növény nagyon szenvedett már.
Az idén nálunk nagyon kevés eső esett. Kevesebb mint az ország más részein, pedig máshol se esett elég csapadék.
Még egy óra se telt el, elállt.
Akkor elindultunk. A mélyúton felfelé csúszkáltunk, mert hát ugye kissé agyagos a terep, majd ismét cseperegni kezdett.
Gyuszi már majdnem vissza fordult, de én bátorítottam, hogy nem vagyunk cukorból.
Az időjárásfelelős látva eltökélt szándékomat, úgy döntött teljesen elállítja az esőt.
Sehol egy lélek, a madarak csivitelnek, a levegő tiszta, a lágy szellő susogtatja a faleveleket.
Mentünk, mentünk, bandukoltunk, míg elértünk az autópályához és akkor úgy döntöttünk, hogy azon fogunk tovább sétálni.
Most még megtehetjük:-))
Néhány nyúl és egy róka járt csak arra amerre mi.
Egy óra alatt kb oda is értünk a célállomáshoz.
Elcsattant a csók, ami pont ugyan olyan ízű volt mint a 23 évvel korábbi.
Aztán pezsgőt bontottunk..., és rádöbbentünk, hogy bizony a parafadugót ugyan vissza nem tudjuk szuszakolni az üvegbe, így az egészet meg kell inni.
Pezsgő elfogyott, és elcsattant még egy csók, majd ismét cseperegni kezdett az eső.
Az időjárás felelős jelezte na most már menjetek haza:-)
El is indultunk a peszgő a fejünkbe szállt, és hazáig végig röhögtük az utat:-)
vakáció
Na igen ismét kitört a nyári szünet ezerrel.
Napok óta halogatom, hogy írjak vagy neírjak....
Mikor elterveztem, hogy írok blogot, akkor azokról a dolgokról akartam írni amik a mindennapok csodái, aztán valahogy úgy alakult, hogy akkor akad kedvem blogolni mikor épp valami olyan történik ami bosszant.
Írhatnék és tehetnék képet a kiscicákról akiket esténként a teraszon üldögélve mindenről elfeledkezve nézem hogyan játszanak.
Pedig most is csak csupa bosszúság van a gondolataim között.
Szóval vakáció és bizonyítvány....
Gyusza pótvizsgázhat gépelemből...., mondtam neki év elején, hogy vigyázon B. tanár úrral, mert nagyon szeret pótvizsgáztatni. Persze ismét megvágta a fél osztályt...
A gyerekek szerint pofára osztályoz, és ezt azok is mondják akik jobb jegyet kaptak nála.
Persze ez nem változtat azon, hogy a nyáron tanulhat a fiú.
Melitta matekból 2-es, a többi tárgyból ami számít 3-as. Tesi meg rajz 5-ös, infó, technika, ének 4-es.
Hát ez se fényes, bár a félévihez képest kicsit jobb, mert akkor töriből is kettes volt.
Az biztos, hogy ha jövőre is ilyen lesz a tanulmányi eredménye akkor nem fog tudni bekerülni egy normális középiskolába. Elsőbe meg másodikba kitűnő volt, harmadik negyedikben egy két négyese akadt, ötödik félévkor volt az első hármasa matekból, ami év végére már lecsúszott kettesre.
És azt se mondhatnám, hogy nem tanulok, gyakorlok vele.
A múltkor is volt egy anyagrész ami elég könnyen ment neki, rengeteget gyakoroltunk, a tankönyv összes feladatát megcsináltuk, és írt belőle egy 1-es dolgozatot.
Utána a százalékos anyagrészt már nem lihegtük túl az 4-es alá lett, de hát ez kevés volt a 3-as év végi jegyhez.
Beszélgettünk azt mondja felfogta, hogy a jövő évi bizijétől fog függeni a jövője...
Mondom azért nem az egész jövőd, csak az, hogy milyen középiskolába fogsz járni.
Ezen kívül folyamatosan hazugságokon kapom, amiért írtó pipa vagyok.
Megbüntetem, eltiltom a sétától a haverokkal, elveszem a telefonját, vagy eltiltom a számítógéptől.
Le se jár az idő, az a pár nap amit kiszabtam, jól viselkedik olyan mint egy kisangyal, rendben tartja a szobáját, besegít a házimunkába, én elengedem a büntetés végét, látva az igyekezetét, aztán eltelik két nap és már ki is kiderül valami egyéb hazugság.
Tegnap előtt aztán már túllőtt mindenen.
Elengedtem a drámás csoportjának az évzáró bulijára annak ellenére, hogy még két napig tartott volna a büntije.
Előző héten kedden legkésőbb vissza kellett volna vinnie a könyvtári könyveit. Pénteken ment tánc órára, mondtam, hogy úgy is útba esik a könyvtár vigye be őket.
Elfelejtette..., na jó akkor kedden megy drámára, kedden járnak le aznap feltétlen vigye el őket, útba esik csak be kell adnia.
Kedden megyek haza a könyvek nincsenek az asztalon, oké elvitte őket...
Mikor hazajön rákérdezek, visszavitted őket?
Igen!
Hoztál másikat?
Nem...
(Én kicsit furcsálom magamban, hogy nincs nála táska, ha visszavitte őket akkor hová tette az olvasó jegyét, azt visszaadják ha nem is hoz másik könyvet, vagy ott fogják? Na mindegy... Nem foglakozom a dologgal, el van intézve. Elvégre azt mondja, és én hiszek neki.)
Eltelik egy hét, szerdán megjön a könyvtárból az értesítés, hogy vigye vissza a könyveket, hátralék ennyi meg ennyi.
Nézek nagy elkerekedett szemekkel, de hát visszavitte őket!
Vagy mégsem, eldugta? Eszembe jut, hogy furcsállottam a táska hiányát aznap.
Neki állok keresni őket a szobájában.
Előkerül az üdítő és a roletti üres doboza meg a csipsz amit állítólag a drámás bulira vettem előző este.
Akor most hol van ez a gyerek?
Nincs buli, evvel is átvert, vagy csak nem vitte el a cuccokat, mert lusta volt cipelni?
Keresek tovább, a felső polcon ott vannak a könyvtári könyvek eldugva.
Én ezt nem értem, most miért kellett ezt csinálnia, a könyvtár útba
esik két perc míg beadja őket, biztos, hogy nem elfelejtésről volt szó,
mert eldugta őket.
Felhívom, hogy jöjjön haza amilyen gyorsan csak tud.
Megneszeli, hogy gáz van.
Rákérdez, én elmondom, hogy megjött az értesítő a könyvárból, és tudom, hogy már megint hazudott, meg aztán megtaláltam a kajákat is, amit ugye állítólag a bulira vettünk.
Berezel, és ő bizony nem óhajt haza jönni, és ott alszik a barátnőjénél közli velem, majd kikapcsolja a telefonját.
Hívom a barátnőjét, ő nem veszi fel.
Elindulok megkeresni, a z utcán nem találom, a barátnőjéék kapujában elbizanytolodok, becsengessek, vagy ne?
Lehet elkerültük egymást, és már haza ment.
Hazamegyek, nincs otthon.
Felhívom, felveszi, majd közli, hogy holnap jön csak haza, ne aggódjak érte.
Megmondom neki, hogy azonnal jöjjön haza, mégis hogy gondolja ezt?
Felhívom a barátnője szüleit, hogy ott van-e náluk?
Igen csak elmentek sétálni, de tudják hogy náluk fog aludni, mert mi elutazunk...
Elmondom, hogy szó sincs erről, és épp büntetésben van, csak a bulira engedtem el, hogy ne én legyek már a bunkó szadista anyuka, aki még oda se engedi el az aranyos kislányát.
És mivel így viselkedik el fogom tiltani mindentől, sehová nem mehet, nincs barátnőzés se.
Csak, hogy tudjanak róla, ha esetleg megjelenik náluk akkor küldjék haza.
Közben felhív a barátnő, (mert ugyebár az én lányom telóján nincs pénz) hogy bocsi, hogy nem vette fel mikor hívtam, csak némán volt a telefonja... (Miért hazudnak ezek a kamaszodó lányok úgy mint a vízfolyás? Van kitől tanulnia a z én gyerekemnek is. úgy látszik.), átveszi a lányom, hogy oké hazajön csak ne verjük meg.
Úgy látszik azért tisztában van avval, hogy most ez már nem gyerek csíny, amit tett, és kb mi járna érte.
Megmondom, nyugodjon meg, nem fogjuk elverni, de az a büntetés sokkal jobban fog fájni amit kapni fog, mint ha két pofonnal el lenne intézve a dolog.
Nagyon sokáig büntetésbe lesz.
Nem értem ezt a gyereket milliószor megbeszéltem már vele, hogy mik azok az alapvető teendők amit elvárok tőle és utána szabad. Mehet sétálni, gördeszkázni, Dunapartra szúnyogot etetni.
Ez már a nagyon sokadik hazugsága volt, egymás után sorozatban.
Mikor haza jött végre, letérdeltettem a sarokba az előszobába. Gyusza jön haza, kérdi mit csinált már megint a hugi? Mi mást, épp hazudott.
Jól kiröhögi.
Nem fogod fel, hogy úgy is kiderül, mi a francnak hazudsz, még mindig?
Gyusza is csinál hülyeségeket időnként, de ha megbeszélek vele valamit akkor ahoz tartja magát, kivéve a tanulást. Bár már ezen a téren is látok jelentős fejlődést. A töri tanár minden év végén csinál kisérettségit, azokra mindig alaposan felkészül.
A dolgozatok előtt is látok tanulást, de hát ez nem mindig elég, mint ahogy a bizije is mutatja.
Melittával most van az amikor teljesen betelt a pohár és el van tiltava a sétától, még velünk se jöhet sehová.
Az udvarból nem teheti ki a lábát, elvettem a telefonját, a számítógépre pedig jelszót tettem, hogy ha véletlen otthon van egyedül akkor se legyen csábítás.
Tv-t nézhet, persze abban meg nincs túl nagy élvezet, mert két csatorna jön be, az 1-es, meg a tv2, de az elég gyatra minőségben. Szemcsés és legtöbbször elmegy róla a szin.
Két nap telt el de már baromira szenved, ráadásul ma van a mamájánál falunap, ahová természetesen nem mehet.
Persze mi vagyunk a hibásak, és kivételezünk a Gyuszával, mert ő ugye megbukott mégis elmehet ahová csak akar.
Hiába mondom a kisasszonynak, hogy igen a Gyusza se egy szent, de végig tudtam, hogy milyen jegyei vannak, nem ért meglepetésként a bizonyítványa, míg ezt ugyebár rólad nem mondhatom el , mert te elhallgatod a rossz jegyeket, az ellenőrződ hónapok óta nincs meg.
Persze azért nem mondja meg őket, mert akkor kiabálok vele, és különben is a tanárok a hibásak stb...
Sebaj jövőre befizetek, hogy sms-ben értesítsenek a jegyeiről. Így folyamatosan képben leszek. Sose gondoltam volna, hogy ezt a szolgáltatást én igénybe fogom venni.
A hazugságain kívül pedig a követelőzése az ami kiakasztó. Nem kér hanem követel, édességet, ruhát stb... Ha veszek neki egyet következő héten már másik kettő kellene még.
Nagyot nőtt tavaly óta, szinte az egész ruhatárát le kell cserélni, de hát legyen már elég 5-6 póló, nem kell 15.
Nadrágból is elég 2-3, szerintem.
Nekem sincs több, de fölösleges is venni mert úgy is a kedvenc darabok vannak hordva a többi meg ott áll a szekrényben.
És közben én is baromi rosszul érzem magam, azt szeretném, ha így lehetnék a lányommal, de fogalmam sincs mit kellene tennem.
Kamaszodik, próbálgatja a határokat, és nekem kell azokat pontosan kijelölnöm.
Közben iszonyatos szeretet éhség van benne.
Hogyan tudom úgy szeretve megölelni, hogy közben meg mint egy börtönőr vigyázom minden lépését?
rendkívüli szülői
Gyusza lógó orral jött haza a suliból a ballagás napján. Egész nap díszítettek, jöttek mentek.
Nagy volt a kavalkád a suliban és ezt kihasználta egy élelmes ember és ellopott az osztálykirándulás pénzből kétszázezer forintot, a tanári asztal véletlen nyitva felejtett fiókjából.
Az osztályfőnök padlón, leakarja adni az osztályt.
Ebből az apropóból lett összehívva egy szülői értekezlet ahol a gyerekek is jelen voltak.
Nagy valószínűséggel gyanítja, hogy közülük volt valaki. Sőt feltételezi , hogy tervezett akció volt, mert utána hat nap szünet következett.
Na ezt se gondolta át alaposan, mert akkor az is a terv része kellett legyen, hogy az a fiók ne legyen bezárva. Akkor viszont szó sincs lopásról.
Nagyon össze van zavarodva a tanárúr, nem érti miért történt ez vele, mert hát ő olyan jó fej.
Remélem a sértett egója mögött idővel rájön azokra a tévedéseire amik idáig vezettek.
Nekem azóta is az ott elhangzottakon jár az agyam.
29 fős fiú osztály, katasztrófális tanulmányi és magatartási eredménnyel.
Eljött az a pont amikor már tűrhetetlen állapotnak lehet nevezni a helyzetet és ugyebár tenni kellene valamit.
Az osztályfőnök hangosan szavalja, hogy egy történelem óra idején öröm végig menni az osztályterem előtti folyosón, mert síri csend van, de egy anyagismeret óra kész katasztrófa.
Mejegyzem a történelmet tanító hölgy a fiuk némelyikének a hóna aljáig se ér fel...
Én itt közbe szúrtam, hogy érdekes ugyanazok a gyerekek ülnek mindkét tanórán, biztos, hogy velük van a fő probléma?
Természetesen le lettem intve az osztályfőnök által....
Aztán kiderült, hogy voltak más pénz lopások is az osztályban korábban.
Rákérdeztem, hogy mi történt ezek után?
Volt e valamilyen kivizsgálás...
Ezt is személyes sértésnek vette, és felháborodottan kérdezett vissza, hogy ugyan hogyan lehetne ennek a végére járni?
Vagy bekent pénzt kellene ellopni, vagy figyelni a sorszámot ahol fizetnek vele...
Lehetetlen....
Szerintem pedig az a fő probléma, hogy addig amíg az osztályfőnök nem áldoz erre a témára egy osztályfőnöki órát addig halgatólagosan bele egyezik ebbe a dologba, és szabad kezet ad a tolvajnak.
Amíg a tanár azt gondolja, hogy lehetetlen elfogni, addig a tolvaj is biztonságba fogja érezni magát és műveli a tevékenységét.
Szülőin nem került szóba, hogy lopások vannak és a fiam is azt mondta, hogy hónapokkal később szerzett tudomást a dologról.
Szépen szemet hunyt a lopások felett a tanár úr, most ne csodálkozzon, hogy idáig fajult a dolog.
Én úgy gondolom, hogy ha kellő energiát fordít arra a tanár, hogy elmagyarázza pontosan meddig kell fedezniük egymást a gyerekeknek, és mik azok az esetek amikor ki kell vetni maguk közül az ocsut, akkor kiderülnek ezek a dolgok.
Biztos, hogy látott észrevett valaki valamit és azon el lehet indulni.
A közösség egységének a kérdése is erősen felmerült, hogy nincs meg.
Hát nem is lesz addíg amíg azt az osztályfőnök ki nem alakítja. Ez az ő feladata.
Szerintem a legjobb közösség formáló erő a közös élmények, az iskolán kívüli tevékenységek, ahol eltűnik a tanár és a diák szerep és helyükbe lép az ember az egyén.
Tavaly már nem vitte el őket osztálykirándulásra, mert rosszak voltak.
Mondjuk 9-ben voltak. Jól is érezték magukat, mert jókat röhöghettek a részeg tanáraikon.
Az oszályfőnök nem itta le magát, de volt olyan kísérő tanár aki nem tudta mennyi az elég.
Ezen kívül pedig állandóan elkeni a stiklijeiket. És most ezért is vérig van sértődve, hogy lám én mindent megteszek értetek és ez hála, megloptok.
Pedig szerintem nem ez a dolga, hogy kivakarja őket a slamasztikából, hanem az ha igazságtalanság éri őket akkor álljon melléjük.
Ha mindig elkeni a hülyeségeiket akkor hol lesz a felelősség vállalás? Hol tanulnak meg a tetteikért vállalni a következményeket?
Csak arra tanítja őket, hogy mindent meg lehet úszni, csak a megfelelő személyt meg kell keresni aki kisegít. Most ő ezt megtesz ellenszolgáltatás nélkül, de később az életben már ennek is ára lesz. Egy kicsit segítek neked, de te ne feledd az adósom vagy!
Én nem mondom, hogy a szülőknek nincs felelősségük ebben, mert azt nekik a dolguk tudatosítani a gyerekben, hogy azért jársz abba az iskolába, hogy tanuljál és nem csak buliból áll az élet.
Persze a törvényhozók kivették azt az eszközt a szülők kezéből, hogy ha nem tanulsz gyerekem akkor mész dolgozni, mert hát köteles iskolába járatni a gyerekét addig amíg a törvény előírja.
Lézervarázslat
Szerda este koncerten voltunk.Ritkán esik meg velünk ilyen esemény, de most így esett a nagy eset:-)
Él ebben a kis országban ebben a kis városban egy fiatal, tehetséges zenét és a földbolygót szerető ember akit úgy hívnak, hogy Hatvani Szabolcs.
Szokásává vált, hogy a föld napját április 22-ét egy nagyszabású koncerttel ünnepli meg.
A tavalyiról sajnos lemaradtunk, de az idén már jó előre megvettük a jegyeket.
A szintetizátoros lézerkoncert volt a fő profilja az estének, de megjelentek itt egyéb hangszerek is.
Az egyik ilyen hangszer a gyerekhang. Meg is állapítottuk, hogy a legszebb hangszer a világon a tisztán csengő gyermek kórus.
Az este egy köszöntővel indult a Föld napja alkalmából, amire Tell Editet kérték fel.
A köszöntőjében, ami szerintem túl hosszúra sikeredett, beszélt a globális problémákról, és a szennyezések, hatásairól, de megemlített olyan kezdeményezéseket is amik követendő példák.
Ezután jött egy jónéhány videó ami természeti katasztrófákról meg az AIDS-ről szólt.
Sikerült a közönséget jól lehangolni.
Ezután a városi vegyeskórus adott elő egy két számot, amit szintén feszengve hallgatott a közönség.
Majd elkezdődött a várva várt szintetizátor és lézer koncert.
A közönség nehezen oldódott, de a gyerekkórus végül is megoldotta a hangulatot.
Ezután már igazán látványos és élvezetes volt a műsor.
Azóta egyfolytában azon jár az agyam, hogyan tudnám elmondani Szabinak, hogy jószándéka a föld, a természet megóvása kicsit félre siklott.
Nem valami ellen kell harcolni, hanem valami mellett kiállni.
Mint ahogy Teréz anya sem volt hajlandó elmenni egyetlen háború ellenes tüntetésre sem. Azt mondta majd ha lesz olyan megmozdulás ami a béke mellett áll arra majd elmegy.
Itt a koncerten többszáz ember egyszerre gondolt azokra a dolgokra amiktől megóvni szeretnénk a földet és az életet. Ennek már óriási teremtő ereje van.
Ilyen tömeges megmozdulásokon arra kellene irányítani a figyelmet amit szeretnénk. Olyan képeket vetíteni amelyek sikeres kezdeményezések a Föld és az élhető élet irányában.
A gondolati energia ilyen tömegű nézőközönség esetén már jócskán teremtő erővel bír.
Amíg helyes irányba haladunk életünk útján, minden olyan könnyedén megy.
Ha letérünk róla, jeleket kapunk. Olyan jeleket amelyek nehézségeket hoznak.
Mint ahogy te is kaptál jeleket kedves Hatvani Szabolcs. Nem véletlen támadta meg egy vírus a honlapodat és a kedves kis Yo-yo se véletlen szaladt ki az autó elé. Én csak ezekről tudok, de biztosan voltak még más figyelmeztetések is.
Ezek mind olyan jelek amelyek felráznak, vegyél más irányt.
Ne a pusztítás ellen harcolj, ne arra hívd fel a figyelmet, hanem tedd le a voksod a megóvás mellé.
Keress és vetíts olyan képeket a közönségnek amik azt mutatják amit te is szeretnél látni, ezen a gyönyörű kék bolygó egészén.
Kilakoltatva
Ma reggel az öreg cicánk ismét világra hozta a tavaszköszöntő macskakoncet kézzel fogható eredményeit.
Láttam rajta, hogy itt az idő, készítettem neki a melléképületben eldugott helyen egy puha almot, de őnagysága betelepedett a kutya ólba és határozottan távol tartotta onnét a jogos lakót.
Kicsi lányom is aggódott, hogy mi lesz a kiscicákkal Braun megeszi őket..., de hiába Cila csakis ott óhajtotta világra hozni apróságait.
Gondoltam egyet és megfordítottuk a kutyaólat, ajtóval a fal felé, csak annyi helyet hagyva, hogy a cica ki be járhasson, de a kutya ne férhessen hozzájuk.
Kíváncsi leszek meddig hagyja a cica ott a kicsiket, mert ő előszeretettel cipeli mindig a kölykeit ide oda.
Tavaly még megtehette szabadon mert kutya alig volt a környéken, de mostanra ez már nem így van.
Azért meglestem a kicsiket, ketten vannak egy hófehér és egy fekete fehér tarka.
Isten hozott benneteket Hógolyó és Pamacs.
Egyébként tudja valaki meddig ellik a macska?
Ez már 10 éves elmúlt.... abba hagyhatná már igazán...
nem bújhatsz el
Hét évvel ezelőtt a lányom iskolába készülődött.Ő választott magának tanítónéniket, én hagytam.
Az ovodában kiválasztotta Őt, aki látogatóba ment hozzájuk.
Aztán a suliban a nyílt napon a másik tanítónénikhez be se akart menni.
Választott, döntött. egy bizonyos kedves aranyos tanító néni mellett.
A választása jól sikerült, lassan én is megismertem és megszerettem Judit nénit.
Imádta a gyerekeket szeretgette őket.
Lassan én is csodálni kezdtem, és kölcsönösen megkedveltük egymást. csodálkoztunk nagyon mindketten, hogy hogyan is lehetséges ez, hogy annyira jó együtt lennünk.
Megvoltak benne azok a tulajdonságok amik belőlem hiányoztak, csodáltam ezért őt.
Ezek a tulajdonságok teljesen elfedték és elnézhetővé tették azokat a tulajdonságait amik bizony a gyengéi voltak.
Ezek a gyengeségek idővel egyre zavaróbbá váltak és a kapcsolatunk csúnya véget ért.
Én még szerettem volna legalább valami pontot tenni a végére, de ő nem volt hajlandó szóba állni velem. Úgy éreztem nem is vesz ember számba.
Nagyon sokáig szenvedtem ettől, de idővel már tudtam kívülről, felülről látni magam, őt és a kapcsolatot.
Rengeteget tanultam belőle, de valahogy mégis olyan lezáratlan érezem ezt a dolgot.
A teremtő is így gondolhatja, mer ma megtudtam, hogy otthagyja az iskolát és itt fog dolgozni ahol én.
Csak néhány méter fog elválasztani tőle és óhatalanul is találkozni fogunk nap mint nap.
Óriási ez a munkahely, több ezer emberrel és mégis így alakult.
Véletlenek nincsenek.
Érdeklődve és kíváncsian várom az első találkozást...
Táltos
Tegnap este ismét nálunk járt Kovács András, a gyógyító táltos.Zsúfolásig megtelt a színházterem, és ismét nagyon jó előadást láthattunk.
Erre a két órára kinyíltak a szivek és a szemek.
Ismét történtek gyógyulások, voltak szellemelengedések.
Igyekeztem úgy nézni, hogy lássak is valamit a láthatatlanból.
Szerettem volna látni az auráját, ami néhány villanásnyira sikerült is, és a szellem elengedéskor egy gomolygó fehér füstköd szerű képződményt.
Azt mondják erre minden embernek meg van a képessége kicsi korában, majd mivel nem használjuk ezen látási képességünket elsorvad, de gyakorlással ismét feléleszthető.
Az előadáson az ragadott meg leginkább, hogy a táltosok önerőből összefogással, felújítják a gyógyító szent helyeinket.
Felmentem a honlapra, gyönyörű képek, valóban csodaszép helyek.
És nem hangzott el az előadáson, hogy adományainkat hová és miképp, és a honlapon se verte ki a szemem ez irányu hírdetés.
Bármerre megyek mindenütt elkeseredettség, siránkozás.... Jó volt a táltosok között megpihenni, feltöltődni.
csábítás-csábulás
Valahol azt olvastam, hogy ha valamit elhatározunk akkor biztos, hogy az egész világ összefog ellenünk.
Ott a leírásban ép arról volt szó, hogy ha elhatározzuk, hogy most spórolunk egy kis lóvét, akkor biztos, hogy meglátjuk a kirakatban a rég áhított rucinkat féláron.
Na ennek állj ellent, ha tudsz!
Persze az elhatározásod a takarékosságra dugábadőlt.
Na én is valami hasonlót éltem át a mai napon.
Elhatároztam, hogy most aztán visszafogom magam evészet terén.
Megterveztem a reggelim, vacsorám...
Reggeli: egy sajtkrémes kifli kápia paprikával és lila hagymával.
Paprikát hagymát felszeltem még itthon, kiflit frisset veszek a büfében.
Na mit látok a büfében? Tökmagos fornettit amiről már hetek óta ácsingózok, csak mindig elfogyott mire én mentem kajáért.
Oké eszek fornettit, de akkor mi lesz a felszelt zöldségekkel, meg a megkezdett sajtkrémmel?
Szóval vettem kiflit és fornettit is, dupla reggeli...
Ebéd: mai menü rántottsajt, párolt rizs, tartár, kókuszgolyó.
Ugye mondanom se kell, hogy ma HÁROM hatalmas szelet sajtot adtak.
Most egy szelet volt akkora mint máskor kettő.
Mint jó kislány aki nem pazarolja az ételt megettem mind a hármat. A rizs már nem fért belém.
Délután vásárlás....
Na vigyünk a gyerekeknek egy kis édességet...
Mi van akcióban?
Kinder pingui.... a kedvencem és már ezer éve nem ettem....
Bevallom ebből is három lett az enyém...
Most elmehetnék nyugodtan egy szereplő válogatásra a Lúdas Matyi előadásra.
Döbrögi szerepe tuti az enyém lenne.
Itt szuszogok egész este, naná, hogy tornázni se mentem ma.
De tudjátok mit, már csak azért se hagyom magam.
Ma nagyon elhatároztam, hogy többet nem engedek az ilyen csábításoknak.
Nem dőlök be ilyen trükknek.
Felkészültem lelkileg!
Többet nem babrál ki velem a világ.
Erős vagyok és határozott!
Nyárra lefogyok arra a súlyra amire szeretnék.
babáztam:-)
Az elmúl hetekben már nézegettem a baba ruhákat a tescoban, és aligvártam, hogy meg tudjam rózsaszín, vagy kék ruhácskát vegyek.Aztán karácsony előtt megszületett Adrika, harmadik kislányként.
A két nagy lány után szurkoltam egy kisfiúnak, de a Beának mindegy volt, csak egészséges legyen.
Most már egy hónapos múlt, és úgy döntöttünk mi is meg kell dajkáljuk.
Vettünk neki csodaszép rózsaszín ruhácskákat, és az anyukájának egy babanaplót amibe beleírhatja a lényegesebb megnyílvánulásait a kiscsajnak.
Amíg ott voltunk aludt, ha épp ébren volt ordított, mert fájt a hasa.
Cumi nem kell neki, olyan mint az én lányom volt, csak a cici kellett neki cuminak is.
De olyan jó volt babázniiiii.
Bizonyítvány osztás után...
Nálunk is megtörtént, kiosztották a bizonyítványokat....Mindkét gyerekem csalódott....
Gyuszát sose érdekelte a tanulás, általánosban megélt az eszéből, most pedig csak arra ügyel, hogy ne bukjon semmiből.
Azért volt pár tantárgy amiből 2,7-2,8-2,9-es átlagokra kettest kapott, most félévkor szigoruak vagyunk címszóval, majd év végén engedékenyebbek leszünk...
Mikor én voltam sulis akkor is ez a duma ment és sose tapasztaltam azt, hogy valóban így lenne.
Ez már nem volt meglepetés, de a lányom tájékoztató füzetében bizony találtam olyant amit még eddig sosem láttam.
Legalább négy tantárgynál a szaktanár által aláírt ötösök ki vannak húzva, hogy téves bejegyzés...
A gyerek pontosan tudja, hogy mire kapta azokat az ötösöket, vajon miért nem írta be a naplóba a szaktanár?
Hol vannak azok a matek ötösök amiket az év elején "szedett" össze szorgalmi feladatokból?
Miért jelentheti ki a természet ismeret tanár, hogy csak a dolgozat jegyeket veszi figyelembe, a feleletek nem számítanak a félévi jegybe?
Tudom jól, hogy a kislány se tesz meg mindent azért, hogy jó legyen a bizije, de azért ez már túlzás.
Valahogy nem tudok jó szívvel gondolni a tanárokkal.
Egyszer azt mondtam egy tanárnak, hogy a gyerekek jegyének a fele a diáké, a másik fele a tanáré.
Nem csak a gyerek tudását tükrözi, hanem azt is, hogy az adott tanár hogy tud tanítani.
Mondanom se kell, hogy megsértődött.
#7
Tegnap temetésen voltam.
A volt osztályfőnököm Zsóka néni távozott.
Októberben volt a 25éves osztálytalálkozónk, aztán köszöntöttük őt a 75.születésnapján. A születésnapja és a névnapja egy napra esett.
Örült nekünk, bár már sokat panaszkodott a lábára, csípőjére nem gondoltuk, hogy néhány hét múlva már utolsó útjára kísérhetjük.
A férjét Pistabácsit sajnálom, elég nagy volt köztük a korkülönbség, senki se gondolta, hogy ő fog ittmaradni egyedül.
A temetésen találkoztam egyik távoli rokonnal, és kérdeztem tőle, hogy vannak-e nála régi fényképek a családfához.
Azt mondta vannak, és majd elhozza hozzánk, remélem tényleg így lesz.
téli örömök
Bár még csak a tél felénél járunk, az elmúlt hetek kemény hidege miatt nekem már épp elegem van belőle.
Itt nálunk hó nem esett eddig, de az elmúlt hetek hidege meghízlalta a jeget a tavakon.
Mi is kihasználtuk, és múlt szombaton elmentünk a Velencei tóra.
Előtte vettem egy korit a Gyuszinak. Gyerek korában ő korizott a halastavon, így gondoltam ha már ott vagyunk ne csak a Melitta korcsolyázzon.
Négy éve is akartunk már venni neki egyet, de akkor a Tescoban az egyetlen méretre stimmelő koris dobozban két ballábas korcsolya volt...
Én meg koris tudás híján egy jót csúszkáltam.
Rengetegen voltunk a jégen, olyan klassz volt az a szines forgatag.
Voltak egészen kicsi gyerekek akik nagyon ügyesen koriztak és volt egy idős hölgy is, csinosan, hosszú szoknyában.
Ja és persze a kutyusok is csúszkáltak, nagyon mókásak voltak, de aztán elég hamar belejöttek a jégen járásba.
Melitta most sítáborban van. Kedd reggel az apja kísérte ki a buszhoz, délután már emlegette, hogy hiányzik neki.
Aznap este hiába próbáltam hívni, mint utóbb kiderült leejtette a telefonját ami széthullott és csak későn lefekvés előtt jutott eszébe, hogy összerakja.
Mindezt szerda este mondta el, mikor beszéltünk.
Az apja ott ült mellettem, és fülelt ezerrel, hogy mi van a kislányával.
Jót mosolyogtam a drágán.
Ritka pillanatok egyike volt mikor látszik, hogy a mélyen a férfiaknak is vannak érzéseik...
családom a régi múltban...
Már gyerek koromban izgalmas és érdekes dolognak tartottam, hogy valaki felkutatja a családja eredetét.Most pillanatnyilag annyit tudok apám családjának eredetéről, hogy Dárdai(y), volt a család neve és a felvidéken éltek.
A királytól kaptak nemesi címet és birtokot.
A törökök elől németországba, bajor tartományba menekültek.
Ott a menekült táborban nem értették a nevüket, lerajzoltak egy dárdát, amire azt mondták a németek, hogy spiesz.
A spiesz nyársat jelent.
Harminc évvel később a kitelepültek közül egy felnőtt visszatért Magyarországra. Őt követte jópár fiatal, akik már németországban születtek.
Ők Budafokra érkeztek. Ez az infó nem tudom mennyire pontos, mert Promontoron 1736 után telepedtek le az ott dolgozó, bajor, osztrák, német telepesek. Ezeket az emberek korábban Csepelen éltek onnét jártak át az uradalmi komppal szőlőt, földet művelni.
A törökök pedig 1526-1699-ig uralkodtak magyarországon. Nos ezért vagy a török uralom után, mentek el, vagy nem budafokra jöttek vissza, hanem csak később kerültek oda, vagy ők is a csepeli bajorok között voltak akik Promontorra jártak dolgozni.
Ma éjjel volt egy álmom ami elég kesze kusza volt, de világosan és pontosan megjelent benne kétszer is a Nyitra név, ami felvidéki vármegye neve.
Lehet ott kell keresnem az őseim birtokait, mert a google csak Baranyában talált Dárdai nevű nemesi birtokot.
Az meg ugye messze nem felvidék....
Ünnepek után...
Karácsonyra beköszöntött a tél. Na nem az igazi, mert itt csak mutatóba hullott néhány hópehely, de hideg az bizony van éjjel nappal.
Csendesek teltek ezek a napok.
A karácsonyt is itthon szűk családi körben töltöttük.
Többször gondoltam az anyósomra, hogy vajon meg kellene hívni, ne legyen egyedül...., de hát annyira egyoldalú a kapcsolattartás.
Karácsony előtt bejött hozott a gyerekeknek egy kis édességet meg pénzt.
A fiamnak úgy köszönt, hogy szia Gyuszikám már egy éve nem láttalak...
Ez azt jelenti már egy év eltelt azóta, hogy nálunk járt volna. A gyerekeket még a születésnapjukon se hívta fel.
Egyszer telefonált, mikor el kellett volna vinni egy vizsgálatra, és az öcsi nem vitte el, különböző indokokra hivatkozva. Persze akkor mindketten tudtak telefonálni, de ezen kívül egész évben nem emelték fel a telefont.
Aznap volt a nagybátyám temetése, és Gyuszi már elvállalta, hogy elviszi anyuékat.
Biztos nem véletlen alakult ez így.
Valahogy a lelkem mélyén lelkiismeret furdalásom van miattuk, hiába győzködöm magam, hogy a kapcsolatokhoz mindkét fél aktív részvételére szükség van.
Mostanában viszont az egyik unokatestvéremmel kezd egyre szorosabbá válni a kapcsolat.
Mindkettőnket érdekli a család eredete, családfa elkészítése.
Nagyon jó fej a felesége is, velük remekül tudok beszélgetni velük.
Kevés olyan ember akadt eddig az utamba akiről mindezt elmondhatom.
Két napja náluk voltam, meg a keresztanyám és régi ősökről beszélgettünk.
Nem volt egyszerű, megérteni épp pontosan kiről is beszél, de megtudtam, hogy a temetőben örök sírja van az ükapámnak, és feleségének.
Egy újabb adat a további kutatásokhoz, meg fogom keresni remélem van rajta születési dátum is.
Adrika megérkezett
Ma megérkezett a barátnőm harmadik kislánya.Nagyon sok boldogságot kívánok nekik.
A nagylányok nagyon boldogok! Lesz majd kit dajkálni, szeretgetni.
Egy kigyermek a családban mindig nagy esemény.
Remélem azért majd néha én is megszeretgethetem:-)
emlékek...
Kezembe akadt egy régi kép...
Kicsit homályos elmosódott de azért felismerhető. Pesten készült egyik metró lejáróban.
Hárman vagyunk rajta Kati barátnőm, az éppen aktuális fiúja és én.
Éppen másodikosok vagyunk és a kollégiumból kimenőt kaptunk egy esti sulibulira.
Mosolygunk, boldogok vagyunk és szerelmesek....
Na ja mindketten abba fiúba, Józsiba.
Én titkoltam sokáig, de egy idő után Kati rájött, és mivel ő már nem volt annyira szerelmes belé, csak miattam találkozgatott vele, hogy aztán mesélhessen róla, én pedig csünghessek szavain és álmodozhassak...
Józsi szerette Katit, engem észre se vett. Pedig én belebolondultam a mosolyába.
Aztán végetért ez a fura kapcsolat harmadik középiskolai évünk közepe felé, majd abban az évben Józsi leérettségizett és hazament Szentesre.
Sose hallottam többet felőle.
Nekem valahogy nem akadt az utamba fiú akivel elmentem volna egy-két randira. Pedig reméltem nagyon, hogy a nyár majd meghozza a szerelmet...
Elmentem én szórakozni, szemeztem is a fiúkkal, de aki nekem tetszett az sose akadt horogra.
Kínlódtam is nagyon, már a sógoromnak is panaszkodtam, itt a nyár és még rendesen szórakozni se lehet menni...
Egyedül vagyok, az általánosos volt osztálytársaim már alig állnak szóba velem, nincsenek már közös témák..., ha elmegyek a diszkóba rám startolnak a bájgúnárok, alig lehet őket levakarni...
Nagy volt az én bánatom....
Na majd nézek én neked valami helyes srácot, ott nálunk a munkahelyen... Akarod?
Hát, ha nincs más...Legyen...
Hétfőn majd lehívom ide hozzánk, aztán meglátod,... nem muszály semmi ha nem tetszik..
A kérdéses nap kérdéses órájában tekergettem is a fejem, merről érkezik a fehér paripa és rajta a herceg...
Aztán egyszercsak megállt egy zöld simson ott nem messze tőlünk. Leszállt róla -édes istenem- a Józsi... Nyitottam nagyra a szemem és ahogy közeledett egyre Józsibb lett. Az nem lehet, a Józsi békési..., és nem is olyan suliba járt, hogy a sógiék cégénél dolgozzon... Dübörgött a fejemben valaki jó hangosan, de a szemem csak a Szűcs Józsit látta.
Eddigre odaért és köszönt... a hangja, na az nem a Józsié volt. Sokkal mélyebb hang szólalt meg a Józsiból és azt mondta, hogy ő Gyula...
Nekem a lábam még mindig a földbe volt gyökerezve... és lassan felfogtam mit jelent a valóságban a "megszólalásig a szakasztott mása" kifejezés.
Ugye nem kell mondanom, hogy tetszett a srác, még ha Gyulának is hívták a szentem. Mentünk bulizni, kihasználva a nyár utolsó heteit.
Aztán eljött az utolsó nyári vasárnap és nekem a kollégiumba vissza kellett költöznöm.
Elkísért a drága, apukámmal együtt, így hármasban beültünk a wartburgba és irány Budapest.
Egy új épületbe mentünk, hiszen azt már év végén tudtuk, hogy a kollégium költözik.
Új épület, új szobák, új szobatársak?
Na azt talán már nem...
Nem is, Kati és Zsuzsi lett a szobatársam ugyanúgy mint előző évben.
Mikor oda értünk Kati már bepakolt épp az aktuális fiúját kísérte ki a vonathoz, Zsuzsi pedig utánunk fél órával érkezett a szüleivel.
Gyorsan kipakoltak és már siettek is egy kis pesti vásárlásra, rokonlátogatásra.
Lassan én is elpakolásztam, már éppen készültem kikisérni a fiúkat mikor betoppant a szobába Kati...
Köszönt majd elindult felénk egy ölelésre....
Szerencsére velem kezdte, mert így volt ideje megszólalni Gyuszinak is, és még épp jókor mielőtt Kati az ő nyakába is bele ugrott volna.
Ő is azt hitte, hogy a Józsi...
Később nagyon sokat mulattunk ezen a jeleneten...